The Black Parade

„The Black Parade”, a zenekar negyedik stúdió albuma. 2006. október 26.-án jelent meg (Reprise Records), producer Rob Cavallo, aki az egyik Green Day albumot készítette. A legelső album, melyben már Bob Bryar játszik (előzőekben ugye Matt Pelissier –Revenge, Bullets- ). Ez az úgymont rock-opera egy rákos, haldokló emberről szól, akit ebben úgy nevezünk „A beteg”. Az album az Ő halálát, a túlvilági tapasztalatait, és az Ő reflekszióit az életben.

Megjelent négy kis lemez is, a következők: „Welcome To The Black Parade”, „Famous Last Words”, az „I Dont Love You” és a „Teenagers”. A Black Parade nagyon sok pozitív visszajelzést kapott, majd az Egyesül Királyságban első helyen végezte a „Welcome To The Black Parade”.  Az album első helyen debütált másodjára is a BillBoard 200-ban, és az UK Albums Chart - ban, továbbá újra platina lemezes lett a RIAA által, valamint platina minős ítést kapott még az Egyesült Királyságban, Argentínában, Chileben, és CAPIF-ban.  Ezután Grammy díjra jelölték Őket. A Guitar Hero II videójátékba (Xbox 360) bekerült a „Dead!” , a „Teenagers”, és a „Famous Last Words”. 

2010 októberében összesen 1,610,000 darab „The Black Parade” CD-t adtak el az USA-ban. 

Zenei és lírai témák

A „The Black Parade” rock-operának mondható, melynek fő témája „A beteg”.  E körűl forog minden, az életéről, és az életének emlékeiről. „A beteg” meg hal, és felvonulás formájában jön érte a halál. Gerard Way meggyőződése az, hogy a halál egy személy formájában jön elő, majd előidézi legkedvesebb emlékeit, és ezért látta úgy a felvonulást, mint egy gyermek.

Így a zenekar alteregója a Black Parade lett. Ehhez készült a „The Black Parade” egyenruha is, amit a baloldali képen láthattok.  Természetesen ezt viselték a nagyszabású 2007 Mexikó City fellépésükön is: A színpadra fekete egyenruhás emberek vonultak fel, hasonló, mint a „The Beatles – Lonely Hearts Club Band”-hoz.  Ez egy élő előadás volt, bár mondhatni inkább színházi előadásnak is, melynek tagja Gerard Way is, a „The Black Parade” - nak.  Hasonl íthattuk Bob Geldof film adaptációjához, továbbá David Bowie -  Ziggy Stardus, és talán Freddye Mercury színpad jeleneteihez, illetve van egy kis hasonlóság Alice Cooper – Welcome To My Nightmare időszakához is. Mondják. A „Welcome To The Black Parade”   Sam Bayer rendezte, a történetet ő ábrázolta, beleértve az eseményt, a karaktereket, a Mother Wart, aki később a „Mama” (Mama= Liza Minelli) számban vesz részt. Gerard erre a videó klipre azt mondta, hogy ez pontosan jellemzi a „The Black Parade”-t.

A hatásokat inkább a klasszikus 70’-es évekből merítették.  Néhány azt mondták, hogy ezzel ott hagyták az „emo hangzást”, és mostmár rockot játszanak, bár ez egy óltári nagy hülyeség, mivel az MCR soha az életbe nem volt emo, de ezt többet nem is részletezem már, mert már annyiszor el mondtam, hogy a tíz ujjamon nem tudnám meg számolni, mit sem érve ezzel el… Na mind1. Gerard azt is elmesélte, hogy a Pink Floyd nagy hatással volt ennek az albumnak az előkészítésében. Hasonlóság vélhető fel a gitár szólókban például a „Welcome To The Black Parade”-ben, és ha össze hasonlítjuk a „The End”-et a Pink Floyd-os  „the Wall”-al. Bár ez mind pusztán azért van, mert szeretik, és tisztelik Őket.  De, ahogy Gerard el mondta, a legnagyobb hatással még is Smashing Pumpkins volt rájuk, akik gyakran adtak Nekik ihletet.

A CD-ről

A brit album Chartnál másodikként debütált, Robbie Williams után. Az Egyesült Államokban pedig szintén másodikként. Az első héten 240,000 darab CD-t adtak el, ami messze felülmúlta a 38,000 darab Three Cheers For Sweet Revenge CD eladott példányait. Az album első helyen debütált az Ausztrál ARIA album Charton, és ismét platina lemezesek lettek. A Black Parade RIAA eladása több, mint 1,100,000 pédány volt. Már 2x-es platina lemezesek voltak az Egyesült Királyságban, és a mai napig több, mint  600,000 példányt adtak el. 2007 augusztusában az USA-ban összesen  1,169,697 darab példány kelt el! 

Recepció

Az album nagyon sok pozitív visszajelzést kapott a következőktől: Allmusic , New Musical Express , IGN , és Rolling Stone . A 100 maximális pont számból, Ők 79-et értek el, amely lényegében annyit jelent, hogy 24 bíró összeűl, és 0-100-ig pontozza a különböző zenei előadókat. Szerintem ez azért elég szép eredmény! J Az IGN kijelentette: „A The Black Parade egy olyan Rock and Roll elem, amely ünnepel mindent az 1970-es évek rock and roll világában.” David Fricke a Rolling Stone-tól klasszikus rocknak érzi az albumot. A Rolling Stone tovább folytatta a „rangsorolásokat”, majd a 2006-os Top 50 albumban 20. helyezést értek el. A Spin magazinban az 5. legjobb albumnak választották meg a The Black Paradet 2006-ban. Az Entertainment Weekly kijelentette : „A harmadik stúdióalbumuk, a H-bomba musical egy erőfeszítés, ahogy a Jerseyi knittet összekeverték a rock-opera pompájával sötétebb lett, a piszkos screamoi múlt,egy tág fogalom – egy haldokló beteg igyekszik bosszút állni, és a megváltás – ez 2006 egyik legmegnyerőbb rock-rekordja.„ A The Black Parade lett az év 3. legjobb albuma. A Wizard Magazin „Best Of 2006” –nak választotta meg Őket azzal a kijelentéssel, hogy „azonnali klasszikusok”. 

Persze az album nem volt mentes a negatív kritikáktól sem. A The Observer eléggé idegenkedett tőle, és kijelentették „Bűzlik a zenekar gondolkodási felállása”  Hát ez vicces …

Verziók

Számos kiadás jelent meg a The Black Parade alatt. Egy medve fehér szöveg fekete alapon, a második a fekete szöveg fehér alapon. A harmadik változat a normál, ahol festményekben mutatják be a felvonulást (James Jean). A füzetben vannak dalszövegek, egy kép a zenekarról, és karakterek az albumról.

Ez a limitált kiadás szinte egy időben jelent meg az eredeti releaséval. Ez ugyan úgy tartalmazza a zenei számokat, mint az eredeti kiadás, de ez egy fekete bársonyba van csomagolva. Ez tartalmaz egy 64 oldalas könyvet,amit Gerard alkotott,  és hogy az album készülésekor feljegyzett jegyzeteket.

A The Black Paradenak volt egy Japán kiadása is, amit rendszeresen kiadtak, egyépként 14 szám található rajta.

2007. december 11.-én a The Black Parade-t kiadták 12" vinyl –ban. Két változatban is megjelent, a rendszeres kiadás, és a különkiadás. Mindkét kiadás rekordot döntött. A különkiadás tartalmazza a „Blood”-ot, míg a sima kiadás nem. Ezután jött egy különkiadás, két darab 15 oldalas könyv.  2,500 példány készült,  

Turné

És el kezdődött a „The Black Parade World Tour”!  2007. február 22.-én Manchesterben, New Hampshire 's Verizon Wireless Arena volt a legelső helyszín. A turné összesen 138 állomásból állt, plusz a fesztiválok. Ez volt eddigi legnnagyobb turnéjuk. Ezért jelent meg „The Black Parade Is Dead!” című DVD live kiadásuk, amely a 2007. október 7.-i Palacio de los Deportes in Mexico City, mexikói, és a 2007. október 24.-i New Jersey-i koncertjük alapján készült, vagy is ezeken a koncerteken forgatták a „The Black Parade Is Dead!”-et, ami mellesleg 2008. július 1.-én jelent meg (erről bővebben olvashatsz a Biográfia 2-ben!).

A turné során voltak pár úgymond „sérülések”, az alábbiakban ezeket szeretném fel sorolni:

·         2007. január 11.-én Frank Iero egy időre „elhagyta” a turnét, meghatározatlan betegsége miatt. Őt váltotta a Drive By gitárosa, Todd Price.

·         Mikey Way is el ment egy időre, szerencsére nem valami betegség miatt, hanem feleségül vette Alicia Simmons-t. Őt váltotta a gitár technikus, Matt Cortez. 2007. április 4.-től egészen 2007. október 4.-ig.

·         2007. április 29-től egészen május 4.-ig törölték a koncert dátumokat, ugyan is a banda összes tagja ételmérgezést kapott, jobban mondva, szalmonellát.

·         2007. október 27.-én Bob Bryarnak az University of Maine-n csuklóproblémái (vagy pedig az erei fájtak? már pontosan nem tudom) lettek.

·         2007. november 9.-én Bryar egy időre (ugye csuklóproblémái miatt) „ott hagyta” a zenekart, és helyére barátja, Pete került, aki azt kérte, had maradjon névtelen.

·         2007. november 11.-én Frank Iero egy időre újra kénytelen volt ott hagyni a bandát, mivel egyik családtagja betegeskedett. Helyére ugyan csak Matt Cortez lépett egy időre.