CA: A sorozat kezdete óta sokat változott az életed. Nem csak hogy megházasodtál, de született egy kislányod is. Ez miben változtatta meg a nézeteid, hogyan viszonyulsz a családi témákhoz?

Gerard Way: Ez a kérdés érdekes, mert valójában a Hotel Oblivion forgatókönyvében nagyon sok köze van a gyerekekhez. Ez jött létre. És ez volt azelőtt is, mielőtt még nem volt gyerekem, azthiszem.

Scott Allen: Igen, az biztos. Ez tényleg érdekes, és nem hiszem, hogy a korábbiakhoz képest valamit változott volna. De milyen munka az, ami idő közbe nem változik. Minden változik, ahogy az élet is.

Gerard Way:  Mindkettőnkért, szintén. Elfoglaltak vagyunk viszonylag. Úgy értem, egy zenekarral járom a világot, szerkesztem a Hellboy-t, a The Goon-t és még sok más könyvet, és úgy tűnik, mintha olyan sok időnk lenne, és közben nincs, mindketten elfoglaltak vagyunk nagyon. Vagy csak ez a korral jön? Nem tudom.

Scott Allen: Igen, az életünk gyökeresen megváltozott, és a dolgok nehezebbek. Vicces visszagondolni Sierra (Harh, szerkesztő, Dark Horse) és erről annyit beszéltem, hogy "Hogy voltunk képesek kettőt kiadni ilyen rövid idő alatt?". Bizonyos szempontból ez furcsa, hogy ilyen soká értünk rá a harmadik részhez, de végül is az előző kettő is így volt, és az elsőt valamikor a The Black Parade időszakában adtuk ki. Bá most mindegyikünk. De sikerült megcsinálni. De ezután az életünk drasztikusan megváltozott. Kemény volt egész nap az Academyre koncentrálni.

Gerard Way: Igen, két és fél év alatt sikerült kipihennünk. Szóval, talán ez volt, ami telljesen lelassította ezt az egész folyamatot. Amikor visszanéztünk, azt mondtok, "Te jó ég, csak két és fél év pihenő volt és mennyi dolog lett.". Szemrebbenés nélkül megvalósítottuk ezeket, és azt gondoltuk egy pillanatara "Whoa". Csak lassítottunk egy kicsit.

Scott Allen: Igen, tényleg nem volt szándékos, csak vettünk egy nagy lendületet, aztán csak pislogtunk, hogy hova eljutottunk. Kicsit megáltunk egy pillanatra, és hagytuk, hogy kicsit visszapillantsunk a Killjoysra és az Academyra.

CA: Egy pár évvel ezelőtt az Umbrella Academy egy ajánlatot filmadaptációra kb. akkor, amikor a Dallas jött ki. Volt valami ezzel kapcsolatos dolog Hollywoodban?

Gerard Way: Azt mondom erre, hogy kilógott egy kicsit. Igazából nemrég kaptunk egy forgatókönyvet és most várunk [Universal Studios] de ezzel jár kockázat is.

CA: Ez tényleg nem egy kis költségvetésű film.

Gerard Way: Nos, a jó hír az, hogy nem olyan nagy, mint korábban volt. Mert ugye ott volt a Space boy, aki félig még mindig marsi gorilla és Bobo még mindig csimpánz. Ezeknek a kölcségvetése magasabb lett és akkor összeültünk megbeszélni, hogy "Nos, akkor néhány ilyen furcsa dolgot át kéne alakítanunk stb.." és akkor a kölcségvetés kisebb lett, s néha ez a legjobb dolog, ami valaha történhet.

CA: Back to Scott mentioning Killjoys- ez a projekt már folyamatban van. Júniusban adtok ki egy minisorozatot. Hány példányszámban lesz?

Gerard Way: Nos, hosszú ideje ezen dolgunk és sikerült egy jó partnert találnunk [társszerkesztő-Shaun Simon], szóval haladunk előre.

CA: Volt egy másik Killjoy projekt is, amiről beszéltünk, de aztán még is abbamaradt, és most fogjátok kiadni. Nem gondolod, hogy ez a javított kiadása a Hotel Oblivionnak és a Killjoysnak?

Gerard Way: Hát igen, ez a legnagyobb előnye a szünetnek. Fontos megnézni, hogy mi volt az album felvételein. Ha ezt visszanézzük, akkor látjuk, hogy a próbák után sem volt egyetlen szabad időm sem.

CA: Mivel a képregény kapcsolódik az albumotokhoz, ezért mit gondolsz, a rajongók hogy beszélnek róla? A The Umbrella Academy nem volt a My Chemical Romance képregényre, nem kapcsolódott hozzá. Ezzel talán összehozható az is, hogy ez az album egyik extra kiadása? Mi az előnye és hátránya annak, hogy ez kapcsolódik a zenekarhoz?

Gerard Way: Ez mindig is fontos volt. Ezen dolgoztunk sokat. Sosem kényszerítettem arra az embereket, hogy mint a zenekart, mint a képregényt kedveljék, olvassák. Nyilvánvaló, hogy ezzel többen csatlakoztak a zenekar rajongótáborába.

Scott Allen: Igen, és ez nem egy My Chemical Romance képregény. Lehet, hogy ez csak egy feltételezés, de ez nem az, ez eléggé más. Mi és az Umbrella eléggé óvatosak voltunk ezen a téren, hogy hogyan tudjuk az MCR-t "kihasználni". Óvatosak voltunk az elejétől kezdve, felállítottunk egy szabályt, hogy mikor használhatjuk ezt a nevet.V

CA:  Volt már néhány képregényed az Umbrella Academy előtt, és te nagy képregény-fan voltál már akkor is, és nem voltál ellenszenves, amikor az Academy csak ennyit üzent: "Ez nem egy fickó a zenekarból aki képregényeket csinál, ez egy képregény-fickó a zenekarból aki képregényeket csinál.", majd a képregény kijött és magától beszélt, létrehozta a rajongótáborát, így nem kellett a kettős identitás többé. Mit gondolsz, mi a felszabadítobb dolog az hogy te hol vagy, hol tartassz a képregényeddel szemben, ha éppen kinyújtottad az első Umbrella Academy kiadást?

Gerard Way: Tudod, ez érdekes. Volt értelme annak, hogy bizonyítanom kellett. Volt értelme a sok híú projektek miatt. Minden alkalommal amikor a Comic Conra mész amit azonnal meglátsz azok az olyan projektek amiket olyan emberek készítenek, akik csak egyfajta másodállásban készítenek képregényeket, mert azt feltételezik, hogy talán filmet készíthetnek belőle vagy valami. Úgy érzem, hogy tudtam ezt, mert ez a munka különleges volt és hátterem miatt biztosnságban éreztem magam. Nem voltam ideges nagyon, amikor kijött. Tudtam, hogy amikor kijön, azt akarom vele bizonyítani, hogy ez egy nagyon valóságos képregény. És ismét, a Dark Horse rendkívül óvatos, hogy hogyan támogatta könyvet.

Scott Allen: Igen, tudatába voltunk ennek, nem tudom Gerard mennyire volt az, de mi azok voltunk, "Nos, Gerard után fognak nézni, és visszautasítják az egész könyvet" de mostmár erre nem kell gondolnunk sem. Az Umbrella egy rakás díjat nyert azóta, és igazán sokat vettek belőle. Tehát igazán sikeresek voltunk, és a rajongók is segítettek ebben. Tehát aztmondhattuk, hogy "Oké, Gerard nem egy képregény" és nem kell aggódni hogy ez így lesz. Én nagyon örülök, hogy van egy könyvünk, ami részben képregény is és nem volt semmi köze a zenei világhoz [Killjoys]. Ha a Killjoy lett volna az első képregényünk és ezzel a névvel értünk volna el rekordokat, akkor nehezen tuduk volna magunkat tisztázni ezzel kapcsolatban.

Gerard Way: Majdnem úgy volt, hogy ezek miatt nem is fogom ezt a képregényt kiadni. Ez tényleg hatalmas kokácatot jelentett, mert nem akartam ezzel valamit is elrontani. Azt akartam, hogy azok az emberek akik képregényem rajongói, hogy élvezzék ezt az egészet, attól függetlenül, hogy vissza kéne nézniük a rekordokra.