Itt az újabb Kerrang! cikk #3. részének magyar fordítása. Sajnos nem tudtam pontosan és nagyon szépen lefordítani, de remélem, hogy valahányótoknak így is megfelel. :) Vagy ma vagy holnap hozom a 4. részt, még nem tudom, hogy mikor és hogyan érek rá sajnos, de igyekszem. Köszi a bíztató szavakat a a csetben, higgyétek el, ez nekem is sokat jelent! 

My Chemical Romance Going separate ways #3 

A My Chemical Romance útja is megdöbbentő. Felnőttek New Jerseyben. Úgy nőttek fel, hogy a négy bandatag képtelen volt beilleszkedni az emberek közé. Gerard azt mondta, hogy az iskolában töltött ideje magányosan telt el. „Nem volt sok barátom. Nagyon elszigetelt voltam, és a megnyugvást egy valami jelentette számomra, a képregény bolt. A középiskolai első napomon egyedül ültem ebédidőben. Ez egy klasszikus sztori volt- a furcsa srác egy katonai kabátban, egy horror filmet ábrázoló pólóban, hosszú fekete hajjal. Az emberek soha nem jelentettek nekem semmit, egyedül csak magamra számíthattam. De azthiszem, ezt így is akartam.”

„Rájöttem, hogy valami nem stimmel.” – mesélte- „Hirtelen öntudatos lettem, mintha egy álomból ébredtem volna fel. Elkezdtem mozogni gyorsabban, őrjöngőbben, vakmerőbben, megpróbáltam felrázni a helyzetet, de mind hiába, csönd volt. Az erősítők, az éljenzés, minden kezdett halványulni.”

Vannak persze pletykák. Nincs gyökere valójában. Lehet, hogy a zenekar háborúban állt a címkékkel? Lehet, hogy volt egy titkos üzenet? Aztán ott van az a tweet Linz Waytől: „Egy új kaland hamarosan elkezdődik, és én részese leszek az utazásnak! Ki tart velem?” Másik nyom? Vannak, akik a My Chemical Romancevel dolgoznak és egyszerűbbnek látják a dolgokat. A lemezcég bennfentesei rámutattak arra, hogy Franknek és Gerardnak fiatal családja van. De azután ugyan ennek a lemezcégnek a bennfentesei beszéltek a zenekar hollywoodi tevékenységéről, amit karácsonykor vettek fel. Ott, a hang-out-pad-cum-stúdió ahol néhány számot vettek fel az új albumhoz.

A Kill Hannah frontembere, Mat Devine (aki közeli barátja Gerardnak) elmondta, hogy hallott hat új számot az új albumról és azt mondta, hogy a zenekar fejlődött és ez egy teljesen más My Chemical Romance lesz. A hat dalt már rögzítették, így ez egy elég furcsa idő annak, hogy a dolgok véget érjenek. De az album kiadásának ideje nem volt meghatározott, nem tervezték,  nem tervezett, hogy leleplezzenek egy nagy albumot a világ számára. Lehet, hogy ez csak egyszerű idő. 

A My Chemical Romance már itt volt korábban. Amikor sétáltak kulisszák mögötti Madison Square Gardennél 2008. május 9-én, fények nem csak a helyszínről mentek ki, de majdnem szintén a zenekartól is. Kimerültek voltak a The Black Parade turné után. Az nap este volt a tetőpont, a győzelem, és egy olyan album-ciklusnak a vége, amelyben a vesztesektől eljutottak világhódító hősökig. De ahogy a Helena utolsó jegyzeteit elnyomta a Cheers, a kulisszák mögött, a backstageben Gerard és Ray Toro, a gitáros tudták, hogy ezzel vége. „Ray azt mondta nekem, hogy talán tartanunk kéne egy kis szünetet, talán szükségünk van arra, hogy kicsit elmenjünk, és kicsit kikapcsoljuk a rendszert.” mondta Gerard később. „Emlékszem, azon az estén azt mondtam, ha ezt nem tesszük meg újra, köszönöm. Félelmetes, hogy azt éreztem ez rendbe van, hogy ezt mondta. Pontosan ezt éreztem.”

„Energiánk volt – Egy csapat voltunk” – Gerard Way

Ezt követően azonban a körülmények mások voltak. A The Black Parade turné egy szörnyeteg lett- amely felvette őket, ostorozta az út mentél, hogy kiégjenek. „A sérülés után halál azután meg betegség. [The Black Parade turné]” mondta Frank. „Úgy éreztem magam, mint aki egy sajtreszelőn mászkál. Mindenhol hagytunk magunkból valamit az egész világon. Ha végigmentél egy ilyenen, mint a The Black Parade, az után nem tudod, hogy még egyszer végig tudnád-e csinálni. A turné még mindig egy szerelem, de nem mindig ezt akarod. Volt valami a fejembe, ami mindig azt kérdezte: Vajon újra ez fog történni? Végeztünk?”

„Ez a Madison Square Garden showtól tényleg úgy éreztem, mintha ez lenne a záró show.” mondta a zenekar basszusgitárosa, Mikey Way. „Furcsa volt. Úgy éreztem, mintha vége lett volna.”

Ez volt az a rekord, amiért a zenekar mindig is áldozatot hozott. A születés volt kínzó: egy magásony, nyikorgó LA-i kastélyban, ahol Ray befelé fordult, és csak a munkára koncentrált, emiatt Ray a Kerrang! egyik számában nyilvánosan is bocsánatot kért Mikeytól. A basszistának más kérdései voltak, azon gondolkozott: elhagyja a felvételeket, mert alkohol és drog problémákkal küszködött az aggodalom és a problémák miatt. Gerardra szintén hatalmas nyomás nehezedett. Egy pillanatra kisétált a stúdióból a magas Hollywood Hillshez, hogy szemügyre vegye a ragyogó LA-t.

„Arra gondoltam, hogy mi a fenét akarok az életemmel,” mondta röviddel a rekord előtt „Egyfajta válságba mentem át. Megvizsgáltam minden magammal kapcsolatos rettenetes dolgot.  Nyíltan vágtam magam és minden egyes részt megvizsgáltam. ’WOW’, én nem vagyok egy rokonszenves személy, gyávának tartottam magam. Fogékony voltam a depresszióra. Nem ezek voltak a legboldogabb idők. Nagyon intenzív voltam. Bennem élt a rekord. Tényleg nem éreztem, hogy valami nem jön utánunk. Nem menekültünk. Ott volt minden alkalommal, amikor befordultál a sarkon. Csak bámultak ránk. Sötét idők voltak.”

És ez még az előtt volt, mielőtt a My Chemical Romance visszavonult két évre. Ott az élet még sötétebb lett. A válasz a rekordra méltán tüneményes volt. De a zenekarban azt nehezebb volt elfogadni, mint lehet, hogy máshogy hangzott egy kívülállónak. Ennek az úton váltak olyan utált, mint ők imádták miközben véleményt osztott a világon keresztül (ezt a mondatot nem tudtam normálisan értelmezni - a szerk.). Egy olyan műfaj „célpontjává” váltak, amelyikre azt kívánták, hogy ne legyenek – EMO – az újságírók őket okolták egy tizenéves lány öngyilkossága miatt.

Őket tartották felelősnek feketébe öltözött tizenévesek megveréséért Mexikóban és ez által a média beskatulyázta őket egy az EMO zenekarok közé. A zenéjük úgy tűnt, elfeledeti a forgószelet körülöttük, amíg ők maguk elveszettnek érezték magukat abban a dologban amit létrehoztak. „Létrehoztunk valamit és elengedtük azt a világba. Azután egy évvel később ez felvett egy új életet,” – mondta Frank „Ez olyan volt, mint annak egy bastardised verziója, hogy mit tettünk. Ez furcsa.”

„Ez egy olyan rekord volt, amit annyira, annyira sok szinten magyaráztak félre,” – magyarázta Gerard. „Ez igazán nehéz volt, és tehert jelentett számomra. Az emberek Mexikóban ránk akasztottak valamiféle gyűlölet-címkét mert fekete ruhát viseltek, és így bárhol mentünk az emberek a zenéről beszéltek. Ez feldühített. Ők csak a szempillaspirálról és a baromságokról tudtak beszélni. Úgy éreztem ez annyira kicsinyes.” És ennek véget akartak vetni Madison Square Gardenben. És ez szintén egy megfelelő finálé lett volna; azért a megfigyelésért a Smashing Pumpkins 1992-ben. És ott volt a testvére akihez odafordult és így szólt: ’Ez az amit nekünk tennünk kell.’ Ez a show után volt, ugyanabban a szobában ahol a születőben lévő zenekar kezdett, ezt az illeszkedő búcsút várnánk el a My Chem.-től.

Ezt most? Ez olyan, mint valami más. Ez nem az a banda, amelyik letért az útról, sem a médiától zavarba jött, rajongók vagy a kimerültség. Ez egy olyan zenekar, amely tudatosan visszavonult a The Black Parade után, egészen a lepusztított Danger Daysig…….. és ahol aki kialakított egy új helyet, ahol létezik. Valahogy ez nem stimmel – nem úgy érzem, hogy ennek meg kell szűnnie. 

xoxo