So Long and Good Night: Gyugodj Békében Bob!
El telt már egy kis idő, amióta ide utoljára írtam. De attól eltekintve sűrűn fel szoktam nézni az oldalra, mert nagyon sok szép emlék fűz ide. Sokszor ez egy menedék, amikor vissza szeretnék térni egy kicsit a múltba, vagy amikor elfelejtem milyen voltam régen, akkor elolvasok egy cikket és rá jövök mindenre.
Ma reggel ahogy felébredtem a szokásos reggeli kávém mellett felnéztem az internetre és a legelső hír amit megláttam, az Bob volt. Hogy elment. Hogy nincs többé. Szögezzük le, ezt az egészet most mindenféle negatív komment és történés nélkül szeretném megírni. Nem akarok másképp gondolni rá, csakis úgy mint AZ MCR DOBOSA. Akit én szeretek és sosem érdekeltek a negatív kommentek. Egyéni dolog.
Az első gondolatom az volt, hogy már ennyire idős volnék? Ennyi év eltelt? Ilyen gyorsan múlik minden? Körülöttem minden el fog múlni? Szomorú lettem.
A My Chemical Romance számomra az egész tinédzserkorom/felnőttkorom jelentette/jelenti. És most fájó vissza gondolni erre a tizenakárhány évre ami elmúlt és nem jön vissza többé. Még fájóbb belegondolni a dologba, hogy valakit annyira ne keressenek, hogy hetekig nem találnak rá holtan. Jelenleg nem tudok értelmes dolgokat megfogalmazni, így csak annyit írnék:
Nyugodj békében Bob. Köszönök mindent, de legfőképp, hogy inspiráltál a zenéléshez. Remélem, hogy egy olyan helyre kerültél ahol mostmár boldog vagy és Te lehetsz az Égi zenekar dobosa.
We'll carry on, we'll carry on
And though you're dead and gone, believe me
Your memory will carry on
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó